Zeffer Zsuzsanna szakmai összefoglalójából most naprakészen megismerheti az előleg és az előrefizetés közötti legfontosabb ÁFA- és számviteli különbségeket, a díjbekérők használatát, a teljesítési időpontok trükkös adózási korrekcióit, valamint a helytelen bizonylatolás kritikus adóhatósági buktatóit, hogy ügyfeleinek is magabiztos, precíz tájékoztatást adhasson.

A mindennapi üzleti gyakorlatban és a lakossági kommunikációban gyakran találkozunk azzal, hogy az előleg és az előrefizetés kifejezéseket szinonimaként használják. Számviteli, adózási és polgári jogi szempontból azonban két teljesen elkülönülő jogintézményről és fizetési konstrukcióról van szó.

A helytelen fogalomhasználat és a nem megfelelő bizonylatolás nemcsak adminisztratív hibákhoz, hanem egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során komoly ÁFA hiány megállapításához és mulasztási bírsághoz is vezethet. Aktuális szakmai cikkünkben tisztázzuk a két fogalom közötti lényegi különbségeket.

1. Az Előleg (ÁFA törvény 59. §)

Az előleg a teljesítés időpontját megelőzően kapott vagy fizetett pénzösszeg, amelyet a szolgáltató vagy az eladó feltételként határoz meg a teljesítés megkezdéséhez vagy a termék átadásához.

• A fizetés kezdeményezője: A szolgáltató / eladó (a szerződéses megállapodás alapján).
• Adózási és ÁFA kötelezettség: Az ÁFA törvény (2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról) főszabálya szerint a pénz beérkezésének (vagy készpénz átvételének) napja önálló ÁFA teljesítési időpontnak minősül. Ez azt jelenti, hogy a jóváírás napjával előlegszámlát kell kiállítani, és az ÁFA fizetési kötelezettség azonnal beáll a kapott összeg erejéig.
• Elszámolása: A végső teljesítéskor végszámlát kell kiállítani, amelyben az előleg összege levonásba kerül.
• Polgári jogi megítélés (Ptk.): Ha az üzlet vagy a szolgáltatás a feleknek fel nem róható okból meghiúsul, az előleg minden esetben visszajár a vevőnek. (Ne keverjük a foglalóval, amely a szerződés biztosítására szolgáló szankciós jellegű összeg!)

2. Az Előrefizetés (Pénzügyi letét / Rendezés)

Az előrefizetés nem önálló ÁFA jogintézmény, hanem egy pénzügyi elszámolási technika. Ilyenkor a vevő vagy ügyfél saját elhatározásából (vagy az egyedi szerződéses feltételek alapján) fizeti ki előre a jövőbeni, jellemzően időszakos elszámolású díjakat.

• A fizetés kezdeményezője: A vevő / ügyfél (pl. kényelmi vagy szervezési okokból).
• Adózási és ÁFA kötelezettség: Az összeget nem terheli azonnali ÁFA kötelezettség a teljes összegre vonatkozóan! Az ügyfél által utalt pénz pénzügyi túlfizetésként / letétként jelenik meg a folyószámlán.
• ÁFA teljesítés ideje: Az ÁFA kötelezettség és a számlázási kényszer a mindenkori eredeti esedékességkor (pl. az ÁFA törvény 58. §-a szerinti határozott idejű elszámolású havi teljesítésekkor) keletkezik.
• Elszámolása: A szolgáltató a rendes teljesítési időpontokban állítja ki a normál (havi/időszaki) számlákat, és a számlák ellenértékét pénzügyileg a korábban beérkezett előrefizetésből rendezi.

Összefoglaló összehasonlító táblázat

Mire figyeljünk a gyakorlatban? (Tanácsok vállalkozóknak és könyvelőknek)

1. A szerződéses megfogalmazás pontossága: Mindig egyértelműen rögzítsük a szerződésben vagy az árajánlatban, hogy a kért összeg előleg, foglaló vagy előrefizetés. A pontatlan megfogalmazás jogvitákhoz vezethet.
2. Díjbekérő (Proforma) használata: Ha előleget kérünk, az utaláshoz célszerű díjbekérőt kiállítani. Ne feledjük: a díjbekérő nem adóigazgatási bizonylat! Az összeg beérkezését követően haladéktalanul ki kell állítani az előlegszámlát.
3. Pénzügyi nyilvántartás tisztasága: Az ügyfél által előre elutalt összegeket külön kötelezettség/letéti számlán tartsuk nyilván mindaddig, amíg a havi teljesítésekkel szemben be nem számítjuk azokat.

Összeállította: Zeffer Zsuzsanna az Adótanácsadók Egyesülete szakmai platformja részére az előlegek és előrefizetések elhatárolására, a teljesítési időpontok megállapítására, valamint a bizonylatolás jogszabályi következményeire vonatkozó szakmai irányelvek alapján.